OTS - NYILATKOZAT - A jól kivitelezett, okszerű halgazdálkodási tevékenység védelmében (1. rész)
2024. April 08. 14:32
Budapest, 2024. április 8., hétfő (OTS) - a Magyar Agrár- és
Élettudományi Egyetem, Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet,
a Magyar Országos Horgász Szövetség és a Magyar Akvakultúra és
Halászati Szakmaközi Szervezet egységes állásfoglalása
A globális klímaváltozás és az intenzív emberi tevékenység
hatásai (tápanyagterhelés, mikroszennyezők, inváziós fajok stb.)
napjainkra mindenki számára nyilvánvalóvá váltak. Egyre gyakoribb
hírnek számítanak a halpusztulások, az elszíneződött vagy éppen
habzó folyóvizek, határokon átnyúló haváriák.
Ezen események kapcsán számos szakember és önjelölt szakértő
("független halkutató") foglal állást. Állításaik gyakran egymásnak
ellentmondók. sok esetben kifejezetten "sarkosak".
Jelen állásfoglalást kiadó, együttműködő szervezetek felölelik
a hazai halgazdálkodási és horgászati szektor gyakorlati és
tudományos képviselőinek meghatározó hányadát.
Véleményünk szerint egy felelősen gondolkodó szakember távol
áll attól, hogy kinyilatkozásokat tegyen egyes havária-események
közvetlen és egyedi okairól, vagy éppen arról, hogy mit "kell"
csinálni ahhoz, hogy egy vízterület "jó" legyen. Különösen akkor
nem, ha nem ismeri részleteiben az adott és mindig komplex
(ökológiai) rendszert.
Ennek megfelelően az alábbi gondolatokat mi is csak
megfontolásra ajánljuk:
Gyakran elhangzik, hogy a vizeket csak "békén kell hagyni", be
kell szüntetni rajtuk a telepítéseket és a profitorientált
horgászati és halgazdálkodási tevékenységet. Véleményünk szerint ez
több okból sem kivitelezhető. Egyrészt, bármennyire is idillikus
gondolat, sem társadalmi, sem ökológiai okokból nem lehetséges a
vizeket 21. századi, tehát bevallottan antropogén tevékenységgel
terhelt, hasznosított kontextusukból kiragadni. Másrészt nem
lehetséges a természetes vizeket (Balaton, Velencei-tó, Duna, Tisza
stb.) "visszaadni a természetnek", megszüntetni a vízierőműveket és
a partvédő kövezéseket, majd hátra dőlni és élvezni a jól elvégzett
munka gyümölcsét.
A fenti utópikus gondolat évszázados időtávon talán
elképzelhetőnek is tűnik, hogy elérjük célunkat, az ökológiai
rendszer beáll egy alternatív egyensúlyi pontra. Ha jobban
belegondolunk olyan, mint "régen" (az ökológiában:
referenciaállapot) azonban nagy valószínűséggel nem lesz. Ennek
egyik fő oka az idegenhonos fajok jelenléte és tevékenysége. A
biológiai inváziók legfőbb problémája, hogy a legkevésbé
visszafordítható emberi hatásnak tekinthetők.
Mit jelent ez? Végezzünk el egy gondolatkísérletet: ha a Duna
összes vízierőművét, illetve a gátakat elbontjuk akkor
(elméletileg) megoldjuk a hossz- és keresztirányú átjárhatóság
problémáját, ezáltal megfelelő szaporodóhelyet biztosítunk a
halaknak. Így például az inváziós fehér busának, vagy a
kiöntésekben a szintén inváziós amurgébnek és ezüstkárásznak is. Az
idegenhonos fajok jelenléte miatt - sajnálatos módon és nagy
valószínűséggel - nem lehetséges az eredeti állapot elérése még a
fenti drasztikus és nyilvánvalóan kivitelezhetetlen eszközökkel
sem. Még ebben a szélsőséges esetben is szükség van tehát a
halgazdálkodás eszköztárára ahhoz, hogy az őshonos halfajok
állományai növekedni tudjanak.
A közelmúlt vízhiányos időszakában fókuszba került a
Velencei-tó és vízgyűjtője. Ismeretes, hogy 2021-2022-ben tömeges
halpusztulás volt a tavon, nagy valószínűséggel leginkább az
alacsony vízállásból származtatható okokból. A 2023-ban végzett
standardizált felmérésen alapuló adatok alapján, a referenciaként
használt 2017-es évhez képest, jelentős mértékben, a korábbi 5%
alatti értékről 85%-ra nőtt az inváziós ezüstkárász tömegessége
úgy, hogy ez alatt az időszak alatt érdemi halgazdálkodási
tevékenység (telepítés, halászat) nem volt. Hasonló
tapasztalatokkal rendelkezünk számos felhagyott halastavon, továbbá
a Nagyberek és az Őrség természetvédelmi területein is, ahol
egyáltalán nincs halgazdálkodási tevékenység. Az ezüstkárász
invázió a vízminőségre is negatív hatással van: a pontyhoz
hasonlóan intenzíven túrja az üledéket, zooplankton fogyasztó
tevékenysége is jelentős, ezáltal növeli a víz zavarosságát és
hozzájárul a magas algamennyiség (klorofill-a koncentráció)
fenntartásához. Az ezüstkárász állomány viszont halgazdálkodási
módszerekkel, ragadozóhal telepítéssel, illetve a horgászok
tevékenységével is kordában tartható, ahogy ez pl. a Velencei-tavon
is történt évtizedekig. Természetesen ehhez megfelelő
szabályrendszer megalkotása és betartatása is szükséges, ami
szintén a felelős és fenntartható gazdálkodás szerves része.
A fenti egyszerű példákkal csupán arra kívánunk rávilágítani,
hogy sokkal célszerűbb lenne egy teljes ágazat "egyszemélyi"
felelősségének mantrázása helyett olyan, természetvédelmi és
ökológiai szempontból is elfogadható és fenntartható, a realitás
talaján álló cselekvési tervek, ajánlások, "best practice"-ok
kidolgozása, amelyek valóban segíthetnek megóvni a vízi
élőlényközösségek megmaradt sokféleségét, miközben figyelembe
veszik a valós társadalmi igényeket is. (folyt.)